A kardán története
Történelmi áttekintés az ókortól napjainkig.
I.e. - Ókor - Már az ókorban is ismert volt a kardáncsukló elve, egyik alkalmazása az ókori görögök által feltalált ostromgép, a ballista.
1300 - Az egymással bizonyos szöget bezáró tengelyek közötti forgó mozgás átvitelének szükségessége a toronyóráknál merült fel az 1300-as években, mert az épület adottságai miatt nem mindig sikerült az óraszerkezetet a számlapra merőlegesen elhelyezni.
1550 - Geronimo Cardano kifejleszti a csuklósan mozgatható gyűrűs felfüggesztést, és az Ő nevéhez fűződik a kardáncsukló és kardántengely elnevezés.
Geronimo Cardano
1663 - Robert Hooke elkészíti két csuklóval ellátott szerkezetét a napóra számlapjának beállításához. Univerzális csuklónak nevezte el. Másik elnevezése "Hooke’s joint”, azaz Hooke-csukló.
Robert Hooke
1824 - Jean-Victor Poncelet felismerte, hogy a kardánkereszttel átvitt forgómozgás nem egyenletes. Megállapítását a gömbtrigonometria segítségével bizonyította. További felfedezése volt, hogy a hajtó és hajtott szögsebességek és nyomatékok egymással fordított arányban vannak.
Jean-Victor Poncelet
1841 - Robert Willis, Hook csuklóját kinematikus csuklóvá fejleszti. Willis további felismerései, hogy azonos kell legyen a csuklószög, illetve a meghajtó és a meghajtott tengely villái egy síkban kell legyenek.
Robert Willis
1842 - Wilhelm Salzenberg elvégzi a kardánkereszt csapjának, mint befogott tartónak a szilárdsági méretezését. Módszerét mai napig alkalmazzák.
1901 - Arthur Hardt és Robert Schwenke szabadalmaztatja a csuklóstengelyt az autógyártásban.
1904 - Clarence Winfred Spicer megkezdi a kardáncsuklók és tengelyek szériagyártását.
Clarence Winfred Spicer
1908 - William A. Whitney megvalósítja az első rögzített központú kardáncsuklót.
1923 - Carl William Weiss a meghajtó és a meghajtott tengelyek végződésein kialakított csuklófeleket radiálisan osztotta és azokban egymást keresztező hornyokat alakított ki, melyek a nyomatékátvivő golyókat automatikusan mindig a szögfelezőbe terelte.
1926 - Jean Albert Grégoire és Pierre Fenaille kifejleszti az úgynevezett homokinetikus, szöghibamentes hajtást megvalósító tengelycsuklót.
1928 - Clarence Winfred Spicer elkezdte a kardánkeresztek tűgörgős csapágyazását.
1933 - Alfred Hans Rzeppa, Whitney szabadalmát továbbfejlesztette.
1934 - Bernard Stuber kifejlesztett módszerével elérte a golyópályák kereszteződését.
Forrás: Wikipédia